A fény emberei
Meg kell tanulnunk kiüresedni, elszakadni mindentől, ami Krisztustól eltávolít, és kinyílni előtte úgy, ahogyan a Boldogságos Szűzanya, ahogy az egyszerű pásztorok tették - mondta szenteste, híveinek Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök.
Szentmisére hívtak december 24-én, szenteste, éjfélkor a harangok, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye templomaiba. Mindenhol Jézus Krisztus, a Világ Világossága, a Megváltó születését ünnepelték az emberek, és sok helyen pásztorjátékkal is emlékeztek a 2015 évvel ezelőtt történt eseményre. A szatmárnémeti Székesegyházban is már fél tizenkettőre megteltek a padok, a gyermekek és fiatalok ugyanis karácsonyi előadást mutattak be. Ebben fogalmazták meg üzeneteiket, gondolataikat, de énekek, versek is elhangzottak.
Ezt követően, pontban éjfélkor kezdődött a szentmise, amit jelenlevő papjaival Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök mutatott be. A bevonulást követően a fényről beszélt: „Karácsony éjféli szentmiséjén a sötétséget beragyogja a fény. A betlehemi fény az a tűz, ami akkor lobbant fel, amikor Isten fia emberré lett és emberként született. Ez a fény a világ végéig itt marad. 'Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön'- mondja az Úr Jézus, majd így szól tanítványaihoz, 'ti vagytok a világ világossága'. Ha elhal az istendicsőítés, a megtestesülésbe vetett hit, akkor kialszik a fény. Mi vagyunk a fény emberei, őrzői. Ennek az éjszakának a legszebb liturgiája Istent dicsőíti, aki emberré lett, aki ennyire szeretett bennünket... Adjuk át magunkat ennek az Istendicsőítésnek nem csak testileg, hanem lelkileg is. Ezt az éjszakát töltse be Isten dicsőítése."
Szentbeszédében a püspök karácsony valóságáról beszélt: „Ha úgy tudnánk készülni a karácsonyra, mint az első emlékezetes karácsonyunkra - amikor gyermekként felébredtünk és ott állt a feldíszített karácsonyfa -, akkor megsejtenénk valamit abból a mai karácsonyból is, ahová az Egyház el szeretne vezetni bennünket. Nem véletlen, hogy négy héten keresztül készít bennünket, nem véletlen, hogy négy hétig díszek nélkül áll az oltár, lila miseruhában misézik a pap, és valahogy mindent szeretne elzárni a szemünk elől az Egyház, azért, hogy tényleg fényesnek és ragyogónak érezzük ezt a mai éjszakát, amikor Isten fia emberként lép a világba. Nehéz ezt megtennünk, különösen pedig ma, amikor minden arra csábít, hogy a karácsonytól tekintsünk el. Pedig mindennek megvan a maga ideje. (...) Szent Pál apostol a mai szentleckében azt írja, nekünk kell megváltoztatnunk az életünket és beengednünk oda Krisztust. Életszentségre hívott bennünket az Isten, arra, hogy egyszülött fiát magunkra öltsük, hogy szentek legyünk. Minden karácsony erre hív. Mégis, ma egyre több keresztény is azt mondja, 'az én életem már olyan, mint egy túlzsúfolt fogadó'... Minden karácsonykor jön Jézus és kopog, de mi azt mondjuk, sajnos már nincsen helye. Tele van az életünk. Meg kell tanulnunk ezért kiüresedni, elszakadni mindentől, ami Krisztustól eltávolít, és kinyílni előtte úgy, ahogyan a Boldogságos Szűzanya, ahogy az egyszerű pásztorok tették. Megállni csodálkozni, utána pedig elmondani: 'bár egyszerű, szegényes, sőt kényelmetlen is az, amit én neked tudok nyújtani Jézus, de jöjj be és szüless meg nálam! Szeretnék otthont adni neked!' Karácsony nem mese, karácsony valóság. Isten kinyitja az eget. Vágyjunk beletekinteni ebbe a valóságba. Merjük kinyitni lelkünket az ég, a mennyország előtt. Másképp nem lehet szentekké lenni. Krisztusi közösséget olyan emberek alkothatnak, akik életükbe befogadták Krisztust" - tette hozzá a főpásztor.
A szentmise végén Schönberger Jenő püspök négy nyelven kívánt boldog karácsonyt híveinek, megerősítve kérését, hogy a szívekben legyen ünnep, és a lángot, amit őriznek, adják tovább másoknak is, hogy karácsony ne csak egy, hanem az év minden napján legyen. A záró áldást követően a hívek együtt kezdték meg karácsonyi kántálásukat a templomban, a kivonulás előtt pedig még sokan odamentek a baloldali mellékoltárnál elhelyezett betlehemhez is, hogy a Szentcsalád mására tekintve hozzák magukhoz még közelebb a születés gondolatát, örömét.
